Szia(sztok)!!!!

Most egy nagyon megható történetet fogtok látni, egyenesen Billie szájából!!!! Olyan....napló féle.

Sunday, November 14, 2004

Fordítás :

Próbálom megérteni magamat ezen a kibaszott hosszú busz utazáson…

Állapotom: elmélkedő ;)

Szóval éppen a buszon ülök, gépelem be ezt az egészet és azon gondolkozok, hogy milyen szerencsés is vagyok valójában. Szinte minden nap gondolkozok ezen, azon, hogy mi lett volna, ha nem jelentkezek a Reprise-ba, ha egy teljesen más dobost kaptunk volna Tré helyett, ha John nem hagyja el a bandát és ha Mike-al nem találkoztam volna soha az életben. Elég rémisztően hangzik, nem tudnám elképzelni magam, hogy mást csináljak kivéve ezt. Persze, hogy vannak idők , amikor sokkal inkább lennék otthon a turnék helyett, mert hiányzik a feleségem és a gyerekek, de azért vagyok itt, ezen a földön, hogy ezt csináljam. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Isten így tervelte ki nekem ezt az egészet: hogy zenéljek, hogy hiányoljam a feleségem és, hogy néha ezeken sajnálkozzak.  Nem tudok megpróbálni leírni bármit is értelmesen, de azt hiszem ez azért van, mert itt ülök ezen a kibaszott buszon…13 órája!!!

Sokszor van az, hogy arra gondolok, hogy feladom ezt az egészet. Tudom, hogy Mike és Tré is szoktak ezen gondolkozni, beszéltünk már erről. De valójában sosem jutottunk még el eddig, mert egy héttel később úgyis újra együtt lennénk. Túl hosszú ideje csináljuk már .Nem tudsz feladni valami olyasmit, amit az elmúlt 16 évben folyamatosan csináltál. Minden hiányozna: az, hogy a színpadon vagyok minden este a legjobb barátaimmal és a legfantasztikusabb  embereknek játszunk a földön.

Ez nem nagyon megy sehova, csupán csak véletlenszerűen gépelem a gondolataimat.

A célom az, hogy legközelebb vmi értelmeset próbálok ide írni.

 

By : Kingusz (http://greenday.try.hu)

Trying to make sense of myself on a motherfucking long busride... Current mood: contemplative So I'm sitting here on the bus, typing this up, and I'm just realizing how lucky I am. I think about it every day, about where I'd be if we hadn't gotten signed to Reprise, if we had gotten a different drummer instead of Tré, if John hadn't left the band, if I had never met Mike. It's kinda scary to think about, I can't see myself doing anything but this. Sure there are times when I wish I was home instead of touring because I miss my wife and kids, but this is why I'm here on this planet. I'm pretty sure God had this all planned out. To make music, to miss my family, to sometimes regret everything. I'm not trying to write anything meaningful, but this is what I think about when I'm on the bus...for 13 hours. There are a lot of times when I think about giving it all up. I know Mike and Tré have thought about it too. We've even talked about it. But we'd never actually go through with it. Because a week later we'd be back together. We've been doing this for too long. You can't just stop doing something that you've been doing for the past 16 years. I'd miss everything about it. I'd miss being up on stage with my best friends every night playing for the greatest people in the world. This isn't really going anywhere. Now I'm just randomly typing thoughts. My goal is to post a meaningful entry next time.