Christie Road-Christie út

Bámulok ki az ablakomon, nézem az autókat amik elmennek előttem,
a barátaim elmentek én meg nem tudok mit csinálni.
Türelmesen ücsörgök itt, figyelem az óra lassú ketyegését, menjen már az idő vagy az agyam felrobban.
Adj nekem valamit ami néha képes lenne megölni.
Vigyél el egy olyan helyre, amit az otthonomnak hívhatok, vigyél el,
hogy ne érezzem magam egyedül,
vigyél el a Christie útra.
Nézem a hegyeket a távolba,
ráállok az összevert kocsimra
a nap már lement és az éj tölti be az eget.
Szeretném magam még egyszer úgy érezni, mint amikor gurul a vonat,
az unalom elszáll, mint a füst, mert hirtelen eszembe jutott valami.
Anyám az utamba áll, ott, amerre menni akarunk,
mindig úgy fog tűnni, hogy megtaláljuk az utat a Christie útra.
Van egy dolog amire szükségem lenne,
amitől minden tökéletes lenne, így hát el kell mennem a Cristie útra, ez az otthonom...