Hat évvel ezelőtt az MTV alternatív műsorát nézegettem lelkesen. Egy időben észrevettem, hogy egy eddig előttem ismeretlen együttes klipjét minden alkalommal leadják. Az akkoriban szokásos túlszínezett képeken a zenekar tagjai az őrültekházában játszottak. A szám pedig egy gyors és egyszerű punk dalocska volt.
Aztán a klipet főműsoridőben is elkezdték játszani. Aztán az addig ismeretlen együttes lemezéből tízmillió példányt adtak el világszerte.

Nos, ez volt a Green Day és az ő Dookie című, harmadik lemezük. Az első kettő is eléggé ismert volt punk-körökben, de erre aztán ráharaptak az egész világon. A zenekar titka egyszerű. Lényegre törő számaikban kemények, de dallamosak. Nem a technikázást, hanem a bulifeelinget tartják a legfontosabbnak. És végül: a tagok teljesen idióták. Komolytalanok és trágárak. Olyanok, amilyenek mindannyian szeretnénk lenni, legalábbis néhanapján.

A Green Day-jel kezdődött a kilencvenes évek nagy punk-reneszánsza. Így futhatott be pl. az Offspring, a Rancid vagy nemrég a Blink 182. Ezek közül néhány már visszatért a hetvenes évek "nagy" punkjának társadalombíráló hangjához, de a "régi", "igazi" punkok máig mérgesek rájuk, a mozgalom elárulóinak, kiárusítóinak tartják őket.

Mindez persze nem zavarta a Green Day tagjait. Megjelentettek még két punklemezt (Insomniac, 1995, Nimrod, 1997), amelyeket persze mindenki a Dookiehoz hasonlított.

És most megint itt vannak. Az eddigi életmű ismerőinek jókora meglepetést okozhat a Warning: (A lemez címe így, kettőspontra végződik.) A hatvanas éveket idéző nóták ugyanis jókora váltást jelentenek. Az eddigi torzított gitárok helyett egyre több az akusztikus, aztán van még itt harmonika és orgona is. Ez már popzene, mégpedig a letisztultabb fajtából. Fontos forrásként említik ők és a kritikusok is Bob Dylan zenéjét.

A szövegekben is tapasztalható némi változás: az idiotizmus átadta helyét a "komolyabb" témáknak. Az énekes Billie Joe Armstrong már harminc felé közelít, úgyhogy el is elmélkedik az ifjúság múlásának szomorú témáján...

Persze a komolyodás a korábbiakhoz képest értendő, a lemezen nem egy szimfonikus zenekarral kísért filozófiaprofesszor előadásai hallhatók. Arra, hogy még őrzik a régi tüzet, az együttes hivatalos honlapjának Idiot Club című szekciója a bizonyíték. Ez ugyanaz, mint máshol a rajongói klub, de ők így hívják... Ugyanitt lehet pályázni a "Hónap idiótája" címre is, a következő kérdések megválaszolásával:
1) Miért vagy te ilyen idióta? 2) Hol élsz? Mi a vacak a helyben? 3) Hobbik 4) Kedvenc müzli 5) Kedvenc idézet 6) Cipőméret 7) Kedvenc Green Day-dal 8) Kor... és végül 9) Ha erre járna egy földönkívüli, milyen okból akarna elrabolni téged?

Ha van jó ötletetek, keressétek fel a honlapot. Az inspirációért pedig hallgassátok a Green Dayt!